^elejére

foto1 foto2 foto3 foto4 foto5
foto5

Palicsi állatkerti séta

Betűméret növelése

palics_2010-6
2010 őszi szünete bizonyára egy életre megmarad a kardoskúti ötödik osztály tanulói számára: az iskolások látogatást tettek egy szomszédos ország állatkertjében. De kezdjük az elején. Ez év nyarán két ötödik osztályos gyermek családja elhatározta, hogy - annyi közös programmal a hátuk mögött - még az idén egy hétvégén kirándulni kellene a palicsi állatkertbe.  A közös megegyezés után,  konkrét  időpont  meghatározása nélkül, tervezgetni kezdtük az utat.  Egy hirtelen ötlettől vezérelve felmerült egy újabb gondolat: mivel csak  hatan  járnak az  osztályba,  mi lenne,  ha minden gyermeket elvinnénk a  kirándulásra? Amilyen hirtelen jött az ötlet, olyan gyors volt a döntés is:  ha a szülők hozzájárulnak,  akkor megkeressük a módját a közös útnak. A szervezés egy szülői  értekezlettel  kezdődött az  iskolában,  ahol  az  osztályfőnök, Pásztor István  tanár úr, a szülőkkel együtt nagy lelkesedéssel fogadta az ötletet.  Itt lett közölve a szülőkkel, hogy júliustól Szerbiába is elég a személyi igazolvány, ezért minden gyermeknek csináltassák meg az okmányt. (Ez egyébként nem jelentett plusz költséget a szülőkre, mivel ez számukra ingyenes).  Az is meg lett beszélve,  hogy az őszi szünetben  legyen, mert ez az időpont az iskolai elfoglaltsággal nem ütközik. Mivel az osztályfőnök vállalta, hogy ő is eljön a kirándulásra,  így az is megoldódott, hogy mindenkinek legyen helye a csapatban.  Az  egyéb apróságokat menet közben oldottuk meg.  Beszereztünk minden  gyermeknek  ülésmagasítót, megbeszéltük az ételt-italt,  pénzt váltottunk, stb. Majd elérkezett a nagy nap…


Péntek reggel fél nyolckor -  a felkelő nap  bágyadt fényében - gyülekeztünk az iskola előtt.  Izgatott gyerekek, és legalább  olyan  izgatott szüleik  búcsúzkodtak.  Az indulás után Tiszasziget felé vettük az útirányt. A nem uniós határon régi,  szocialista  szokás  szerinti  útlevél- és vámvizsgálat után továbbmehettünk úti célunk felé.  Az indulástól számított kétórai út végén megérkeztünk az állatkerthez. A rövid reggelit és kávét követően megváltottuk a belépőket, és kezdődhetett a „nagy kaland”! A „Jeti” nyomát követve haladtunk az őszi lombhullás ellenére gyönyörű, gondozott parkban. A klasszikust idézve, kicsit átalakítva: „Palicsra beszökött az ősz”. A fákon levő sárga, piros, barna levelek némi zöld növényzettel elegyítve valóban festőiek voltak! Menet közben megcsodáltuk a trópusi madarak változatos méretét, az őszi levelekhez illő tarka ruházatukat.  Tovább hattyúk úszkáltak méltóságteljesen a  számukra  otthont jelentő  tavacskában. Később a vadállatok látszottak: leopárd, tigris. Nem maradhatott ki az állatok királya sem, az oroszlán is látható volt. A gyerekek kedvencei, a zsiráfok és a zebra is kint napfürdőzött az udvaron.  A srácok közbe-közbe  kihasználták a szabadságot,  és  önfeledten  szaladgáltak a szabadban, vagy játszottak a parkban található szabadtéri játékokkal. Jót derültünk a csüngő-hasú malacok  kicsinyeinek szeleburdiságán.  Majd következett a nap egyik fénypontja, mindenki kedvence, az elefánt. (A nagy múltú állatkertben megfigyelhető, hogy az állatok sokkal ember közelibb  módon vannak elhelyezve,  mint  általában  megszoktuk azt.)  Itt a vizesárok választja el a hatalmas állatot a látogatóktól, de csak olyan messzire, hogy ormánya kiér a korlátig. A gyerekek örömmel fedezték fel, hogy milyen ügyesen veszi el kezükből a felkínált falevelet. Azonnal versenyt futva hordták számára a hullott lombot. Később a bátortalanok is bekapcsolódtak a „nagytakarításba”.  Hosszú etetés után mentünk tovább.  Egy kisebb tavon átívelő fahídon végighaladva  szarvasokat  csodálhattunk meg.  Egy pihenőnél  rövididőre megállva ettünk-ittunk valamicskét, majd újult erővel indultunk tovább. Mint később kiderült, erre nagy szükség is volt. Kis tó és benne sziget: majmok tanyáztak rajta, ők is a napos oldalon pihengettek. Kacsák úszkáltak a tiszta vízben. Utunk ismét az elefánt előtt vitt el,  ahol megismétlődött az etetés.  Kicsit távolabb far-kast kiáltottunk, de senki sem ijedt meg.  Ugyanis ketrecben voltak.  A „tablókép” után a majmok szigetén megcsodáltuk azok rendkívüli ügyességét, bátorságát. A következő állomás szintén egy gyerek kedvenc volt. Ugráló vár volt felállítva, ahova először nem  akart mindenki felmenni,  ám rövid rábeszélés  után egy emberként,  vagyis egy osztályként másztak a magasba. (Bár az osztályfőnök további unszolásra sem állt kötélnek.) A végén mindenki úgy mozgott már csak, mint egy lassított filmen.  Egyikük sem bánta,  hogy letelt az idő.  Ezután a lefáradás után  „lassúmenetben”  megnéztük a jegesmedvéket, fókákat, teknősöket, majd a terrárium következett. Távolabb a karámban barátságos és szép lovak kedveltették magukat.  Látogatásunk végén a  főbejáratnál  egy közös  fotóval ért véget  állatkerti sétánk.  Innen  leballagtunk  a hosszú  sétányon  a  palicsi tóhoz,  melynek  kristálytiszta  vize csillogott a napfényben. Szép, gondozott a partja, régi, patinás villák sorakoznak a szélén. Az egész táj nyugalmat áraszt. Ezután elindultunk hazafelé. A szokásos tortúra után léphettük át a határt.  Kardoskútra  érkezve  minden  ránk  bízott  gyermeket épségben  átadtunk  szüleiknek.

Egy gyönyörű napon egy még szebb kirándulással koronáztuk meg az őszi szünetet. A napi kiadási oldalon (útiköltséget nem számítva)  670 forintba került  személyenként az  állatkerti séta.  Bízunk benne,  hogy lesz még több ilyen alkalom,  tudunk  tartalmas  programokat biztosítani a gyerekeknek. Zárszóként: valami csoda folytán minden gyermek jól viselkedett és szót fogadott egész nap, szülőnek, tanárnak egyaránt.

További fotók ide kattintva tekinthetőek meg...

Csizmadia Sándor

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

FacebookTwitter

Copyright 2020  Kardoskút